A könyvet, mint oly sok másikat egy film miatt olvastam el. Bár a film Akunyin egy másik regényéből, a Török cselből készült. Azonban mikor bementem a boltba azzal az elhatározással, hogy vagy megveszem a Moulin Rouge-t, vagy egy Akunyin regényt, a Török csel és a Moulin Rouge pedig nem volt, ezért megvettem a Különleges megbízatásoknak. Szeretem a krimit, és tetszik, hogy a az igazán nagy nyomozóknak, akikről egész sorozatnyi könyvek szólnak, mindig van valamilyen furcsa szokásuk. Agatha Christie Poirot-ja a könyvekben általában mindenkit meggyanúsít, Miss Marple általában vidéki történeteket mesél, Akunyin Fandorinja pedig pontokba szedi a tényeket. A könyv két kisregényből áll, melyekben a híres Eraszt Petrovics Fandorin úrnak egy segítője is akad, Anyiszij Tulipanov. A két történet elég különböző, már csak abból a szempontból is, hogy míg az első történetben az olvasó számára elég hamar kiderül, hogy ki a bűnöző és csak az az igazi kérdés, hogy hogyan fogják el és bizonyítsák rá a bűncselekményeket, addig a második történetben magának a gyilkosnak a kiléte kérdéses az olvasó előtt. De mind a két történet nagyon jó.A kiadás külseje is igazán szép. A könyv keményfedeles, aminek megvan az az előnye, hogy nem lehet, (illetve elég nehéz,) megtörni könyv gerincét. Én személy szerint utálom, ha egy könyvnek meg van törve a gerince, mert én ki tudom olvasni a könyvket anélkül, hogy ezt tenném, tehát minden bizonnyal mindenki más is képes lenne erre, csak van akit ez egyáltalán nem érdekel.
Szóval szerintem a könyv megérdemli az 5/5-t, és mondhatjátok, hogy igen jószívű vagyok, hiszen majdnem minden könyvre ennyit adok, de én úgy gondolom, hogy ez azért van, mert én a könyvekben azt nézem, hogy mi az, amit pont ugyanúgy gondolok én is, nem pedig azt, hogy mit írnék másképp, mint az író.
Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a krimiket, szerintem Fandorint is éppúgy megszeretik mint a többi nyomozót.
Várom a véleményeket.
" "
