A könyvet azért olvastam el, mert irodalomórára el kellett olvasnom és kiselőadást kellett utána belőle tartanom. Mondhatom kellemesen csalódtam. Amikor elkezdtem a könyvet még azt gondoltam, hogy fárasztó könyv lesz, mert az elején azt se tudtam, hogy ki kicsoda. De aztán olvastam, hiszen muszáj volt (még szerencse, mert különben letettem volna, és amint az utóbb kiderült, az nagy hiba lett volna), és egyszer csak ott tartottam, hogy nem tudtam letenni. Bár az elején tényleg idegesítő volt, hogy nem tudtam, hogy ki kicsoda, de aztán szép lassan fény derült a szereplők kilétére, a történetre és arra, hogy ki miért fontos a történet szempontjából. Valamint igazán érdekes volt az, hogy az írónő úgy írta le a történetet, hogy mindig egy-egy szereplő emlékszik vissza arra, hogy mi volt régen, és ezekből a visszaemlékezésekből derül ki, hogy ki kicsoda a könyvben. Ezek a visszaemlékezésekben mindenki csak magában emlékszik vissza a dolgokra, és az olvasó pedig betekintést nyer ezekbe a gondolatokba. Igazán érdekes történet volt, és ha valamiért hálás leszek az irodalomtanáromnak akkor az az lesz, hogy elolvastatta velem ezt a könyvet.Szóval nekem 5/5.
Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nekem nagyon tetszett.
Várom a véleményeket.
" "
Nekem is az egyik kedvencem. De a többi Szabó Magda könyv is letehetetlen. A másik kedvencem A pillanat. De gyerekkoromban is imádtam az Álarcosbált, kicsit később pedig a Mondják meg Zsófikának című ifjúsági regényét. Iszonyú jókat lehet rajtuk sírni. :) A legfájdalmasabb talán Az ajtó. A családregényei pedig elképesztőek. Hajrá, érdemes nekiállni a sorozatnak!
VálaszTörlés