Mary Shelley: Frankenstein

Érdekes volt a könyv. Valójában Victor Frankenstein és a szörnye elég hasonló dolgokat élnek át a könyv során érzelmileg. Mert a tudós először megalkotja a szörnyet, ekkor még boldog, majd bűntudtata lesz, aztán megint boldog, legalábbis amennyire az események után telik tőle, aztán bosszút esküszi, majd elmondja a történetét, és végül meghal. A szörny már teremtésének elején szenved, hiszen senki nem szereti, aztán később megtanul beszélni, és egyéb dolgokat, és azt gondolja, hogy ezzel talán elfeledtetheti az emberekkel, hogy milyen csúnya. Azonban ez nem sikerül, ezért bosszút esküszik az emberiség ellen, aztán boldog lesz, mert Frankenstein megígéri, hogy teremt neki egy nőt, aki majd megérti a szörnyet. De Frankenstein végül megszegi ígéretét, ezután a szörny újra bosszút esküszik, aztán a mű végén, mikor a tudós már meghalt elmondja, hogy neki mindig is bűntudata volt, azok miatt a bűnök miatt, amelyeket elkövetett, valamint elmondja még, hogy megöli magát, mert számára már csak a halál jelent megnyugvást. Emiatt a könyvben az érzelmi szál, valamint a helyesség kérdése volt a legfontosabb, amit igen jól le is írt az írónő. Maga a kiadá is igen szép, belül és kívül is. Valamint tetszett az is, hogy nem az egész művet a Frankensten meséli el, hanem van egy rész, mikor a szörny is elmeséli a történtét, illetve a könyv egy bizonyos Robert Walton, hajóskapitány és ifjú tudós meséli el, húgának írt leveleiben.

5/4,5-et adok, mert néhol voltak kissé érthetetlen monológjaik a szereplőknek.

Mindenkinek ajánlom.

Várom a véleményket.

" "